Az érzések II. - ÉRZÉSEK II,Szervusz Egó,Szervusz Én,LELKI BÉKÉT, - taltos1 Blogja

Továbbiak »

Belépés

			taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes...			Gábor Gabriella Táltos 1940.08.08 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Az érzések II.

2009-04-07 22:07:03, kedd


	AZ ÉRZÉSEK II. A gyász és a szellem világ. Az Én : Szervusz Egó! De jó hogy találkoztunk megint. Nemrég múlt el halottak napja, és ennek kapcsán felmerült bennem nagyon sok érzés és kérdés amit meg kellene egymással beszélni. Az Egó: Szervusz Én. Észrevettem. Nagyon szélsőséges érzések játszódtak le benned az utóbbi időben, alig győztem kitérni előlük. Az Én : Miért kellett volna kitérni előlük? Az Egó: Miért? Miért? Ki szeret szembesülni olyan érzésekkel amelyek régebben örömet okoztak, most meg elszomorítanak. Az Én : Hát ez az ami miatt most beszélgethetnénk egymással. Az Egó: Semmi akadálya, beszélgessünk. Az Én : Először is, ha én nagyon szeretek valakit, és az egyik napról a másikra megszűnik jelen lenni az életemben, akkor én nagyon szomorú tudok lenni. Fájdalmamat tovább fokozza az a tény, hogy tudom, ebben a fizikai lét szakaszomban már nem találkozhatunk úgy mint, azelőtt. Te mint Egó mit csinálsz ilyenkor? Enyhíted, vagy fokozod ilyenkor a fájdalmaimat a szomorúságot, a hiány érzetet, az elhagyatottságot, a szeretet hiányt. Az Egó: Ezeket az érzéseket én gerjesztem benned. Te mint lélek tudod, hogy semminek sincs vége, csak lezárult egy szakasz a másik ember életében. Minden élet felkészülés a halálra, a túlvilágra, és a túlvilágon azon dolgoztok, hogy felkészüljetek a következő életre, de ott nincs jelen az egó, csak te az Én. Neked teljesen természetes, hogy a másik lélek járja a saját útját, és ebbe a halálnak ugyanannyi szerepe van mint a születésnek. Én az Egó viszont úgy gondolom, hogy ez egyszeri és megismételhetetlen állapot változás, ennél fogva a fenti érzésekkel reagálom le. Az Én : Nem értem ez mire jó! Te mint Egó nem csak akkor jelzel ha valami sérelem ér? Ebben az esetben hol sérülsz, ami miatt megélteted velem ezeket a fájdalmakat, amikre valójában semmi szükségem. Az Egó: Ó én nagyon érzékeny vagyok. Gondolj csak bele, egyik pillanatról a másikra eltávozik visszavonhatatlanul valaki aki szeretett bennünket, és akit mi is szerettünk, óvtuk védtük vagy óvott védett minket, gondoskodott rólunk, nagyon sok emlék, élmény összekötött minket, a hála a tisztelet, a , halogatott, a soha el nem mondott érzéseink. Mennyi sérülési pont. Ha ezekből egyszerre több is fent áll az már az igazi tragédia. Gondolj csak bele. Naponta hány és hány ember lépi át a halál kapuját, és te teljesen természetesnek fogod fel, mert ez az élet rendje. Abban a pillanatban amikor valami közeli hozzád tartozó lépi át ezt a kaput az már tragédia. Nagyon sok ember miért szereti a horror, vagy más a halál téma körével foglalkozó filmeket? Hogy barátkozzon a halál lényegével, az elmúlással, és amikor az életben meg kell tapasztalnia, nem tudja elhinni, hogy vele is megtörténhetett. Az Én : Igazad van, ez valóban így működik. De miért van az, hogy mindenki más és más módon dolgozza fel a gyászt, és főleg öreg korban a házastársak nagyon gyorsan követik egymást. Ha nagyon szerették egymást, ott az egónak nem sok szerep juthatott. Az Egó: Arról már korábban beszélgettünk, hogy mindenkinek más és más az élet feladata, ennélfogva más az egója, másképpen éli meg a kötődéseket. A gyász feldolgozásának minden kultúrkörben más és más a rituális gyökere, ami még tovább motiválhatja az érzéseket. A keresztény kultúrkörben ahol mi élünk az a probléma, hogy csak a ,,feltámadásban" engednek hinni, és az meg nagyon soká lesz és egyébként is Isten akaratára van bízva. Az emberi lélek, vagyis Te ennél valamivel bölcsebb vagy, mert tudod, hogy örök vagy és csak forgatod a lét kerekét. Azok a kisöregek, akik együtt élik le az életüket, és gyorsan követik egymást, sok minden motiválhatja. Elsősorban az első számú szeretett lény elvesztése, vagy a megszokott élet ritmus felborulása, vagy a túlvilági hívás, vagy mindhárom egyszerre. Az Én: Mi ez a túlvilági hívás? Az Egó: Na ez az miről nem szívesen beszélek. A szellem világ hallatától is görcsbe rándul a nem létező gyomrom, de a fizikai szinten akár ezt meg is tehetem. Az Én: Miért zavar téged a szellem világ Az Egó: Mert azzal csak te tudsz kommunikálni, én nem, és utálom, ha valami nélkülem történik, mert akkor az az érzésem van, hogy kivették a kezemből az irányítás lehetőségét. Az Én: Jó, hogy beszélünk a szellem világról. Valamikor én is visszatérek a szellem világba és akkor te valójában megszűnsz, Te valóban meghalsz, nyomtalanul feloldódsz az univerzumban. Vagy mégsem? Az Egó: Ezt az utolsó fél mondatot jó hogy hozzátetted a kérdéshez. Amikor elmész a fizikai testedből, többnyire van lehetőséged a távozásra felkészülni, és ezt a távozásra való felkészülést én az Egó jól érzékelem. Talán mondanék egy példát, hogy jobban megértsed. Te például egy férfi testbe született lélek vagy, és neveltetésedből, az adott kultúrkörödből adódóan nem tudod az érzelmeidet kikommunikálni. Szeretnél szeretni, és szeretetre vágyódsz és ez a vágy az idő múlásával egyre nagyobb, a fizikai tested egyre kevésbé bírja ezt a mentális terhelést, gyűlnek az elfojtások, és kialakul egy szív betegség, rosszabb esetben egy infarktus, ha nem ismered fel a betegség kiváltó okát, még egy, akár több is. A lényeg, a fizikai testeden keresztül jeleznek, hogy nincsenek rendben a dolgok. Én az egó, ezt úgy " élem meg", hogy a betegséggel fájdalmak, kellemetlen érzések, még több beteljesületlen vágy keletkezik, és egy idő után már csak a tünetek enyhítésére koncentrálsz és nem a kiváltó ok felismerésére. Amikor elérkezünk az első kapuhoz együtt az Egó és az Én, az Egó tudj, hogy lassan meg fog szűnni a küldetése, és elválik az Éntől. Azokat az érzéseket amik egy életen keresztül felhalmozódtak viszi tovább magával az Én, de most már mind ezt tisztán láthatja mert nem akadályozza a látást az egó. Ez az a köztes lét, amiről megoszlanak a vélemények, de alapjában véve elfogadják a létezését. Ebben a három és negyven nyolc nap közötti időszakban kell a léleknek letenni azokat az egó által megélhetett és felhalmozott felesleges érzéseket, amik az elmúlt élethez kötik, és csak ezután léphet tovább a FÉNY-be. Ha megfelelően fel tud készülni a halálra a lélek, odaát felismerheti azokat a segítőket akik érte jöttek és átsegítik a nehézségeken. Viszont az is előfordulhat, hogy az egó által felhalmozott érzések: a félelmek, a fájdalmak, a vágyak, a túlzott kötődések, ragaszkodások, lelkiismeret furdalások, vallásos bigottság vagy éppen a túlvilági lét teljes elvetése az eltávozott lelket egy olyan lét síkra terelheti, ahol eltűnik a segítők elől, és magára hagyatva bolyonghat nagyon hosszú ideig, amíg fel nem ismeri a tévedésit, vagy olyan lehetőséget nem kap, hogy tovább léphessen. Az Én: Ők lennének az elveszett, bolyongó, akár a megszállásra is képes lelkek akik csakhogy folytathassák a hirtelen abbamaradt életüket, egy másik ember aurájába bújva befolyásolják annak tudatát? Az Egó: Igen, róluk beszéltem. Ezért olyan fontos, hogy az Én a fizikai lét során minél inkább tisztába kerüljön saját egójával mert így a halál után sokkal hamarabb megtalálhatja a FÉNYT a LELKI BÉKÉT. Valójában akár fizikai testben van az Én akár szellem testben, mindig a lelki béke megtalálása a cél. Az Én: Térjünk vissza az előbbi példádra a szív betegséggel kapcsolatban. Tegyük fel, én az Én úgy ítélem meg, hogy letelt az időm, el kell mennem, a fizikai testem is annyira leépült, hogy eltávozhassam, hogy ha orvosilag nem lépnének közbe akkor szép csendben megállna a szívem és tovább mehetnék. Az Egó: Igen így van, de hja itt vagyok Én az Egó. Én nem engedem tudatosodni benned ezt az érzést, hanem adok helyette egy másikat, amit úgy neveznek, hogy halál félelem. Ismerem a tudatlanságodat, a téves felismeréseidet, és ezen keresztül úgy manipulállak ahogy akarlak. Nekem az a célom, hogy minél tovább élj, mert én is csak addig élhetek. Elhitetem veled, hogy ha rá bízod magad az orvosokra, elég pénzed van, akár vehetsz egy új szívet, akár a saját halálodat is túl élheted, de te ezt úgyis tudod, hogy nem igaz. A reményt az utolsó pillanatig működtetem. Amikor felismered a reményben az illúziót, akkor találtál magadra és akkor mehetsz tovább. Az Én: Igen ez így van, de nagyon nehéz azokon a kapukon átmenni. Valahol az életünk során annyira összenövünk veletek az Egóval, hogy nagyon nehéz tovább menni nélkületek. Az Egó: Ezeken a kapukon van a lényeg. Amíg itt vagyunk együtt Te meg Én az anyagi világban, nincs mércénk a végtelenről, az öröklétről, mert az anyagi világ korlátjai a születés és a halál jelentik ezeket a kapukat. A korlátok, az ismeretlen érzések kitöltésére jön elő a gyász érzése ami valójában a megrendülés érzését hordozza magában. A lélek hite megrendül azokban az érték rendekben amikről azt hitte, hogy örök és változtathatatlan, mert az egó elhitette vele. A gyász érzése annál megrendítőbb minél jobban közel áll valaki az anyagi világhoz. Ha túl lépsz a kapukon, azok a felismerések keltenek majd benned megrendülést, vagy éppen megkönnyebbülést amelyek az anyagi világtól való elszakadás váltott ki benned, ráébredhetsz arra, hogy életed jelentős része csak illúzió volt aminek létrehozásában én működtem közre az Egó. Az Én: A gyász érzését akár egész életünkön keresztül hordozhatjuk magunkban valakinek az elvesztése kapcsán? Igaz, hogy sok elveszett lélek attól vált elveszett lélekké, mert valaki az anyagi világból nem engedi el, érzelmi ragaszkodásával, szeretetével, haragjával, gyászával itt tartja a köztes létben, nem engedi, hogy tovább haladjon? Az Egó: Sajnos, de igaz. Sajnos az ebben a témában jelen lévő nagyfokú babona, tájékozatlanság, nagyon sok felesleges szituációt hoz létre ami elkerülhető lett volna . Forrás: Asztrálutazás

2 komment , kategória: Ezoterikus

Címkék: beszélgethetnénk, elhagyatottságot, megkönnyebbülést, beteljesületlen, tudatlanságodat, ragaszkodásával, feldolgozásának, neveltetésedből, megtörténhetett, tájékozatlanság, felismeréseidet, elszomorítanak, kultúrkörödből, létrehozásában, felhalmozódtak, találkozhatunk, természetesnek, felkészüljetek, kikommunikálni, feltámadásban, felismerésére, beszélgessünk, megtalálhatja, befolyásolják, ragaszkodások, eltávozhassam, asztrálutazás, beszélgettünk, folytathassák, felismerések, ráébredhetsz, motiválhatja, koncentrálsz, megrendülést, kultúrkörben, tapasztalnia, szellem világ, utóbbi időben, egyik napról, másikra megszűnik, hiány érzetet, szeretet hiányt, másik ember, túlvilágon azon, következő életre, másik lélek, saját útját, halálnak ugyanannyi, fenti érzésekkel, másikra eltávozik, igazi tragédia, halál kapuját, ÉRZÉSEK II, Szervusz Egó, Szervusz Én, LELKI BÉKÉT,

Szeretettel köszöntelek

(#1) 2009-04-08 11:27:43

Gabikám Drága !
Puszillak... legyen nagyon kellemes a napod.... boldog ünnepeket kívánok szeretettel.... :)) Hajnalka

Gábor Gabriella Táltos

(#2) 2009-04-09 20:06:11

Drága Hajnalka!

Köszönöm szépen.

Új komment

Név:
E-mail cím:	( csak a blog tulajdonosa látja )
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]